Régebben megtehették a vállalatok, hogy nem foglalkoztak az embereik körülményeivel, azok közvetlen szükségleteivel. Ha ezt napjainkban próbálná megtenni valaki, az rövid úton elveszítené a munkaerőt, mivel az egy másik, emberközelibb cégnél keresne boldogulási lehetőséget.

Igen ám, de akkor hogyan tarthatjuk meg a munkaerőt?

Egy egyszerű, de sokak számára nehezen felismerhető és még nehezebben kivitelezhető dologgal. Ajándékozzuk meg a munkatársainkat a figyelmünkkel, a törődésünkkel. Ez persze nem mindenkinek olyan könnyű. Sokan olyan közegben nőttek fel, hogy nem tanulhatták meg az értő figyelmet. Hiszen ez nem abból áll, hogy bambán bámulok a másikra miközben beszél, hanem annál mélyebben próbálom megérteni azt, hogy mi az, ami foglalkoztatja.

Ezt jelenti az értő figyelem, többek között, hogy nem vágok a szavába, hogy mielőbb én kerüljek sorra és traktálhassam a problémáimmal. Ide tartozik az is, hogy nem azért hallgatom meg, hogy ő is meghallgasson. Tehát itt az okok is fontosak, nemcsak az okozatok, vagyis mélyebb értelemben kell végiggondolni, hogy miért is hallgatom meg a másikat. Ez az a dolog, amit sokat kell gyakorolni, de nem kerül semmibe, mégis jól esik.

Ami még nagyon lényeges, az dicséret fontossága. Ugyanúgy, mint a gyermekeknél, úgy a felnőttek esetében is sokkal ösztönzőbb, ha dicséretet kapnak a munkatársak, mintha állandóan csak kritikával illetjük őket. Hiszen ki szeret olyan légkörben dolgozni, ahol minden rossz, amit csinál, mindenben a legapróbb hiba is fel van nagyítva, míg a pozitív visszacsatolás hiányzik. Ez ma már nem működik, mivel a fiatalabb generáció nem fél kiállni magáért és otthagyni az ilyen munkahelyet, így magas fluktuáció alakulhat ki a cégnél. Pontosan emiatt ezt mindenképp tartsuk szem előtt.

Éppen ezért nem kell méregdrága csapatépítőkben gondolkodni, mivel figyelem kérdése az egész. Ha figyelünk egymásra, akkor tudni fogjuk, hogy mi az az elfoglaltság, ami passzolna az egyéniségükhöz, érdeklődési körükhöz. Ezért van az, hogy manapság inkább a munkatársak elmennek együtt bográcsozni, kirándulni, ki-ki érdeklődése szerint. Így végre sor kerülhet az olyan beszélgetésekre is, amikre a hétköznapokon nem jut idő, vagy akár csak hely.

Ez azért is előnyös, mivel a munkavállalóknak nincs az az érzésük, hogy egy kötelező program, ami csak azért van, hogy ezzel „szúrják ki a szemüket”. Ezzel azt a hatást váltjuk ki, hogy az emberek elkezdenek egymással törődni, nem mennek el érzéketlenül egymás problémája mellett. Nem nagy dolog a hétköznapokban, de ezután már, ha megkérdezik egymástól, hogy kinek, hogy telt a hétvégéje, máris az az érzés tölti el a kérdezettet, hogy fontos, érdekes a másik számára az információ. Aztán ki tudja, lehet kiderül, hogy közös a hobbijuk, így adott az állandó beszédtéma.

Ugyanez igaz a felső vezetéssel való kapcsolat fontosságára is, fontos fejleszteni a belső kommunikációt formális és informális változatában is. Ehhez érdemes egy szakértő csapat véleményét kérni, hiszen a kommunikáció külön tudomány. Ha cégében szeretné fejleszteni a kommunikációt, forduljon az Ispiro Consulting-hoz, akik a vállalat belső és külső kommunikációjában is segítséget tudnak nyújtani.