Nem számoltak a közép-európai téllel azok a főleg Afrikából és Ázsiából érkező illegális bevándorlók, akik a szerb-magyar határ átlépésével szeretnének Nyugat-Európába jutni. Többségük a nehéz gazdasági helyzet, a létbizonytalanság vagy a háború miatt hagyta el otthonát, és a szebb jövő reményében választotta az Európai Uniót fő úti célnak. A hatóságok vagy a számukra szokatlan időjárási viszonyok azonban egyelőre megakadályozták őket abban, hogy elérjék „álmaik földjét”.

Csongrád megye déli határszakaszán 2014. január 1. és november 30. között mintegy 25 és fél ezer határsértőt fogtak el – számolt be róla a megyei rendőr-főkapitányság. 2013-ban egész évben 17 475-öt. Magyarország európai uniós csatlakozásának évében, 2004-ben pedig ezen a határszakaszon mindössze 37 illegális bevándorló ellen intézkedtek.
A röszkei határszakaszon naponta több tucat határsértőt fognak el, akik a zöld határon keresztül próbálnak meg Szerbiából Magyarországra jutni. A határőrség hőkamerái, illetve a szinte folyamatosan járőröző polgárőrség azonban leleplezi őket.

Túró István, a röszkei polgárőrség vezetője (b) és Bicskei Mihály polgárőr egy erdősávot figyelnek Röszke határában, ahol Szerbia felől illegális határátlépőket keresnek.MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Az MTI tudósítója és fotósa Túró Istvánnal és Bicskei Mihállyal, a röszkei polgárőrség tagjaival tartott, amikor azok szokásos körútjukra indultak. Útközben elmondták: az illegális határátlépők gyakran az erdős részeken érkeznek Magyarországra, abban bízva, hogy a fák és a bokrok között el tudnak rejtőzni. A téli időszakban azonban már egyre kevésbé bujkálnak, inkább feladják magukat, annyira fáznak és éheznek. Olyan is előfordult már, hogy rendben átértek a határon, és a legközelebbi településen az ott lakókat kérték meg, hogy hívják ki a rendőrséget, mert ők feladnák magukat, illetve menekültstátust szeretnének kérni - mesélték.
A polgárőrök gyakran ruhát és élelmiszert is adnak az elfogottaknak, hiszen azok étlen-szomjan vágnak neki az útnak, télen pedig a ruha is rájuk fagy, ha rejtőzködés közben például egy útba eső csatornán kell átkelniük, erre is volt példa - részletezte Túró István.
A hivatalos eljárás szerint a polgárőrség feltartóztatja a migránsokat, amíg megérkezik a határőrség. Ők elszállítják az elfogottakat a határrendészetre, ahol nyilvántartásba veszik őket, átesnek a szükséges orvosi vizsgálatokon, majd vagy elszállítják őket valamelyik befogadótáborba, vagy a szükséges iránymutatás után a szegedi vasútállomásról – ingyenes vonatjeggyel – útnak indítják őket a befogadótáborok felé – mondta Bicskei.

Rendőrök és polgárőrök álltal elfogott, Szerbia irányából érkező illegális határátlépőt vizsgálnak át Röszke határában 2015. január 9-én. A menekültek embercsempészek segítségével lépik át Magyarország határát, amely egyben az EU schengeni határvonala is. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Az elfogott határsértők többsége menekültkérelmet terjeszt elő – ezt már Szenti Szabolcs, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője közölte az MTI tudósítójával. Velük szemben ezt az eljárást a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal folytatja le – tette hozzá. A hivatal menekültügyi osztályának tájékoztatása szerint tavaly több mint 42 ezren nyújtottak be menedékjog iránti kérelmet Magyarországon. A legtöbb migráns Koszovóból, Afganisztánból és Szíriából érkezett. A kérelmezők többsége 18 és 35 év közötti volt.
A menekülteket kérelmük elbírálásának idejére a három magyarországi befogadótábor egyikében helyezik el. A bicskei, a vámosszabadi és a debreceni táborban naponta 1400-1500 menedékkérő tartózkodik. Az illegális bevándorlók Magyarország előtt még Szerbiában is kérhetnek menedéket. Ugyan nem ez az ország az úti céljuk, mégis megteszik néha, mert így időt nyerhetnek, és nem toloncolják ki őket.
A hivatalos adatok szerint a szerb hatóságokhoz 2008-ban csupán 52 menedékkérelem érkezett, mára ez a szám több mint 250-szeresére nőtt. 2013-ben összesen ötezren kértek menedéket. Vladimir Cucic szerb menekültügyi biztos információi szerint pedig 2014-ben a menedékkérők száma már meghaladta a 13 ezret.
A nyugat-balkáni ország öt menekülttáborában azonban összesen csak valamivel több mint 500 férőhely van, ezekben jelenleg 580 menekültet helyeztek el. A „túljelentkezés” miatt bevezettek olyan szabályozást, amely szerint az, aki elhagyja a menekülttábor területét, elveszíti ottani szállását. Így aki mozogni szeretne, inkább nem vonul be a táborba, hanem – ha van pénze – különböző hotelekben vagy ideiglenes albérletekben, illetve – ha nincs már pénze - erdőkben, elhagyott gyárakban, tanyákon, temetőkben keres szállást.
Azokra, akiket nem útközben, hanem már a határon, de annak szerb oldalán fognak el, néhány napos szabadságvesztést vagy pénzbüntetést szabnak ki, s kötelezik őket arra, hogy két héten belül hagyják el az országot. A legtöbbször ez meg is történik, de nem úgy, ahogy a szerb hatóságok szeretnék. A migránsoknak ugyanis nincs vesztenivalójuk, így újra megpróbálják a határátkelést.
Dusan Suvajac, a szabadkai börtön igazgatója néhány napja a Magyar Szó című újvidéki napilappal közölte: 2014-ben összesen 1374 illegális bevándorló töltött 2-5 napot a szabadkai börtönben, mintegy négyszázzal több, mint 2013-ban. A fogházra ítéltek száma azonban csak harmada az elfogottakénak, azaz az eljáró bíróság inkább pénzbüntetést szab ki, mint elzárást. A szerb határőrség tájékoztatása szerint ugyanis tavaly összesen 3917 személyt fogtak el a határőrök, ezek mintegy fele szerb állampolgár volt.
Nenad Sekulic, a horgosi határrendőrség vezető-helyettese nem részletezte, de a magyar hatóságok statisztikáiból kitűnik, hogy amikor a szerb illetékesek szerb állampolgárokról beszélnek, akkor voltaképpen koszovói menekültekről van szó. Mivel Belgrád már majdnem hét éve nem hajlandó elismerni egykori déli, többségükben albánok lakta tartománya függetlenségét, a szerb hatóságok saját állampolgáraiknak tekintik a Koszovóból érkezőket.

Afgán menekültek esznek az ideiglenes szállásukon Szabadka határában 2015. január 9-én. A menekültek embercsempészekre várnak, hogy illegálisan átlépjék Magyarország határát, amely egyben az EU schengeni határvonala is. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Állampolgárságtól függetlenül azonban minden migráns célja bejutni az Európai Unióba. Vannak, akik egyedül indulnak útnak, de többen vannak azok, akik embercsempészek „segítségével” igyekeznek az EU-ba. Az embercsempészek teherautóba vagy kisbuszba rejtve szállítják át a határon a migránsokat, előfordul azonban olyan is, hogy a borsos áron adott segítség csupán útbaigazítást jelent: elviszik a bevándorlókat a zöld határig, és megmutatják nekik, merre induljanak.

A szervezett csoportok – a már elfogott embercsempészek vallomásai alapján – Dél-Szerbiából a magyar határig fejenként átlagosan 350 euróért szállítják el az illegális bevándorlókat, míg a határon való átjutásért, illetve a célországba juttatásért a fő szervezők néhány száztól több ezer euróig terjedő összeget, míg tettestársaik 50-200 eurót kapnak fejenként. Így mire a menekültek Afganisztánból, Pakisztánból, Szomáliából, Líbiából, Szíriából, Irakból és más, háború sújtotta térségekből a szerb-magyar határig jutnak, már nincs vagy alig van pénzük.
Tavaly hatvan bűnvádi feljelentést tett a horgosi határőrség feltételezett embercsempészek ellen, akik szervezett keretek között szállítottak át illegális bevándorlókat, vagy valamilyen formában segítették átjutásukat a szerb-magyar határon.
A migránsok áhított céljáig, Nyugat-Európáig azonban hosszú út vezet. Ennek egyik utolsó állomása a Magyarország déli határától mintegy 10 kilométerre fekvő Szabadka. Az észak-bácskai város egykori téglagyárában mindennap több tucat illegális bevándorlót lehet találni. Sátrakban, sebtében eszkábált kunyhókban laknak, tábortüzek mellett melegednek, várják a lehetőséget, amikor a zöldhatáron keresztül átszökhetnek Magyarországra.
Varga Tibor, a Kelet-Európa Misszió munkatársa majdnem minden nap látogatja a téglagyárban tanyázókat. Élelmiszert, ivóvizet, ruhát és takarót visz nekik. Azt mondja, mivel törvénytelenül tartózkodnak az országban, a humanitárius szervezetek és a szociális intézmények nem segíthetnek nekik, csak az adományokban bízhatnak. Varga „vákuumhelyzetnek” értékelte a jelenlegi állapotot. Mint fogalmazott: az állami szervek nem tudnak közbelépni, a civil szervezetek pedig inkább elhatárolódnak, mert nem akarnak kompromittáló helyzetbe kerülni.
A férfi lelkészként hivatásának tekinti, hogy segítsen másokon, és „jelen pillanatban ezek azok a menekültek, a hontalanok, akikről senki nem gondoskodik”. „Az igazi istentisztelet nem a meleg szobában van, hanem ott, ahol szükség van” - húzta alá a lelkész.
A tucatnyi afgán – aki az MTI munkatársainak ottjártakor a téglagyárban tartózkodott – a szokásosnál is elkeseredettebb volt. Előző éjszaka a szerb rendőrség felgyújtotta a táborukat, a tűzben elégtek a ruháik, telefonjaik, élelmiszerük és a pénzük java része – mesélte az egyik fiatal férfi.

Afgán menekültek oltják a kigyulladt ideiglenes szállásukat Szabadka határában 2015. január 9-én. A menekültek embercsempészekre várnak, hogy illegálisan átlépjék Magyarország határát, amely egyben az EU schengeni határvonala is. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

A rendőrségi brutalitást szinte mindegyikük megtapasztalta. Történeteik egy része arról szólt, hogyan állították meg őket a szerb rendvédelmi szervek tagjai, a továbbengedésért cserébe pedig pénzt kértek vagy a mobiltelefonjaikat. Ha már nem volt náluk semmi, akkor megverték, megrugdosták őket – magyarázta tört angolsággal az egyik afgán fiatal. Hozzátette: azért is várja, hogy Magyarországra érjen, mert ott jobbak a körülmények.
Alapvetően azonban nem Magyarország a cél. A 19 éves Abdul - aki Afganisztában egyetemista volt - meglepő informáltságról tett tanúbizonyságot. Azt magyarázta, mindenképpen Nyugat-Európába kell jutniuk, mert a németországi, belgiumi vagy a holland menekülttáborokban több száz eurós segélyt is kapnak havonta, és a lakhatási körülmények is sokkal civilizáltabbak, mint a szerb vagy a magyar táborokban.
Az afganisztáni csoportban három nő, egy idősebb házaspár és egy egyéves gyerek is volt. Egész családok indultak útnak, mert országukban a politikai helyzet, a tálib uralom és a munkanélküliség miatt elviselhetetlenné vált a helyzet. Nem tudják, mi vár rájuk, ha átérnek a szerb-magyar határon, nem tudják, hogyan jutnak majd tovább, abban bíznak, mindig lesz valaki, aki útbaigazítja őket, segít nekik.
Ők nem bűnözők, senkinek sem akarnak ártani, csak a saját életkörülményeiket szeretnék jobbá tenni, élhetőbb jövőt szeretnének biztosítani önmaguknak és gyerekeiknek - hangsúlyozták. A legtöbben a pastun kívül semmilyen nyelvet nem beszélnek, így segítséget sem tudnak kérni. Útjuk során azt tanulták meg, bármit is kérdeznek tőlük, annyit kell mondaniuk: Hungary.