"Hagyományosék"-nál könnyű a karácsony. Illetve dehogy könnyű, mert ezerfelé rohangálnak, költekeznek, összevesznek a fa befaragásán, az a nyamvadt pulyka is kiszáradt, a bejgli szétrepedt, és idén sem sikerült a nyakkendőnél kreatívabb ajándékot kitalálni. De legalább a forgatókönyv és a logisztika egyszerű: papa, mama, gyerekek (csupa szív, szeretet...), szerencsés esetben a nagyszülők is együtt ünnepelnek.
Világosak a szerepek.

"Mozaikék"-nál ugyanez már bonyolultabb. A fafaragást és a sütirepedést tetézi, hogy meg kell szervezni, ki, hol, kivel találkozik. Ráadásul úgy, hogy a lehető legkevesebb sértődéssel ússzák meg a szent ünnepet.
Új anyu, régi anyu, új apu, régi apu, gyerekek, nagyszülők, sőt, talán még az új nagyik is bekerülnek a körbe.

Egy friss mozaik-anyuka kért tanácsot, hogyan szervezzék az idei karácsonyt. Ez lesz az első ilyen alkalom az átalakult életformában. Két saját fiával, új párjával és annak kislányával tervezi az ünnepi napokat.
A legfontosabb szerintem ilyenkor az, hogy a karácsony nem verseny. Nem szükséges izzadtan küzdeni a gyerek szeretetéért, és mindig túllicitálni a másikat. Aha, szóval az az új nő ekkora ajándékot adott?! Akkor gyorsan én is veszek még valamit. Ennyiféle sütivel készült?! Hű, én meg csak egy tortát csináltam.

A túl sok ajándékba szinte belefullad a gyerek, és egyáltalán nem hozza lázba a nyolcadik csomag. Többet jelent neki, ha érzi, hogy érdeklődéssel, szeretettel fordulnak felé. És valóban felé. Ha nem rajta keresztül üzengetnek egymásnak a sértett felnőttek, hanem ő maga a fontos. Az összes (sürgősen megnézendő!) gyurmafigurájával, bűvésztrükkjével, focicselével, bábelőadásával együtt.

Azért is hálás lesz, ha a vacsoraasztalnál nyugalom veszi körül, és nem zavarják össze azzal, hogy a családi sérelmeket emlegetik. Attól, hogy kicsi a gyerek, még jól hall, és sokmindent megért (vagy legalábbis megérez) a felnőttek beszélgetéséből.

Nagyon kellemetlen szegénynek, ha döntések elé állítjuk: Melyik ajándék tetszik a legjobban? Ki főzött finomabbat? Kinél volt szebb a karácsonyfa?
Nem szabad, hogy a gyerek bűntudatot érezzen azért, ha szimpatikus neki új anyu/apu is, vagy ha boldogan formázza a mézeskalácsot az új nagymamával. Attól még a "régieket" nem szereti kevésbé! Sőt, mikor nagyobb lesz, becsülni fogja őket, amiért higgadtan és intelligensen viselkedtek.

Egy-egy nehéz(nek tűnő) szituációban hajlamosak vagyunk túlbeszélni a dolgot. A gyereknek lehet, hogy nem is tűnik olyan bonyolultnak egy mozaik-karácsony, mint amennyire mi gondoljuk. Nem érdemes túlmagyarázni, túlragozni a jelentőségét. Még a végén azt hiszi, hogy valami teljesen abnormális helyzetbe csöppent, aminek nincs megoldása, és nem is fog tudni felszabadultan ünnepelni. Pedig sok új impulzussal találkozhat, jó élményekkel gazdagodhat, ha megadjuk neki a lehetőséget.
Ismerek olyan családot is (ők "Bevállalósék"), ahol mindenki együtt állja körbe a karácsonyfát. Egyszerre vannak ott a korábban elvált szülők, az ő szüleik, az új párok, az ő szüleik, és mindenki hozza az összes gyerekét is. Nagyon jól szokott sikerülni a buli. De ehhez (a nagy házon kívül) az kell, hogy senki ne hordozzon tízéves tüskéket magában, és nyitottsággal, elfogadással forduljanak egymás felé.

Ha már a szeretet ünnepeként tekintünk a karácsonyra, ünnepeljük ilyenkor a szeretet sokféleségét is! A mozaikok színes darabjait, amikből összeáll a szép nagy egész.

(U.i.: Sajnos hozzá kell tenni, hogy a fenti sorok nem érvényesek, ha valami komolyan veszélyezteti a gyerek testi-lelki épségét valamelyik családban. Ilyenkor a biztonsága fontosabb az ajándékoknál és a nyitottságnál.)

Czecz Fruzsina
pszichológus

Napjainkban rengeteg embert érintenek ezek a mozaikcsaládból fakadó problémák. A Tree Vision Workshopjain segítenek megtalálni a megoldást és a megfelelő hozzáállást.: KATT

Az esemény facebook oldal.