A szervezők beszámolóját az alábbiakban közöljük:

,Ha Selmec hív, mi ott leszünk…” – Selmeci hagyományőrző konferencia címmel tartottak tanácskozást (szeptember 28-30.) Sopronban selmeci hagyományőrző diákok. A rendezvényre mind a négy testvérvárosból (Sopron, Miskolc, Dunaújváros, Székesfehérvár) érkeztek résztvevők, hogy átbeszéljék a hagyományőrzés jelenlegi helyzetét.

A három nap alatt, több mint 60 fő regisztrált, köztük valéta elnökök (egy adott kar vagy város képviselői), sok diáktársasági tag, valamint tagságtól független aktív diákok. Csütörtökön elkezdtük a ráhangolódást a konferenciára kis városnézéssel és ismerkedéssel, majd pénteken beindult az érdemi munka.

Átbeszéltük a városok és karok jelenlegi helyzetét, nehézségeit és az általuk alkalmazott megoldásokat, majd kijelöltük a szombati nap beszédtémáit. Szombat délelőtt hagyománytörténeti előadások zajlottak.

Több öreg diákunk és egyetemi oktatónk el tudta vállalni, hogy felszólalásukkal emeljék a rendezvény színvonalát. A beszédek tartalma betekintést engedett a hagyományőrzés múltjába, illetve tanáccsal szolgáltak a jelenre és jövőre nézve.
Köszönjük előadóinknak, hogy segítették munkánkat:
Dr. Jánoska Ferenc alias Beátles
Szemerey Tamás alias Kisfül
Dr. Wilfing János alias Hansi
Dr. Illyés Benjamin alias Kis Moslék
Dr. ifj. Sarkady Sándor alias Narrátor

Az előadások és az ebéd után folytattuk a fórumszerű megbeszélést, egészen estig.
A két nap (péntek-szombat) alatt, körülbelül 16 órát tömény munkával töltöttünk el. Több témát sikerült érintenünk, de természetesen nem volt idő arra és elvárás sem,
hogy mindenről beszéljünk.

Többek között ezeket a pontokat néztünk át:
– baleknevelés és balekoktatás
– szakestélyek menete
– balekhét
– indokolatlanul hosszú és nem találó alias nevek
– tévedések és berögzült rossz szokások
– új generációk fogadása
– Selmechez hű példamutatás
– az egyetem, egyetemi vezetők és szervezetek, valamint a hagyományőrzés kapcsolata

A konferencia remek hangulatban és a témák fontosságához illő komolysággal zajlott le. Felemelő érzés volt a lezárás után visszagondolni az eseményre, hisz bár ez csak kis lépés volt, de valószínűleg elindított már régóta esedékes hasznos folyamatokat.

A múlthoz méltóan, a jövőt figyelve, a jelenben élve!
Vivat Selmec!