Belügyminisztériumi hatáskörbe került 2012. szeptember közepén az örökségvédelem. Az átalakult struktúra világos irányítási modellt jelent a tárca szempontjából. Az új örökségvédelmi stratégia felismeri az állami források végességét és partnerként kezeli a tulajdonosokat, a társadalmat, a civil szervezeteket és az önkormányzatokat. A Rádió Orient műsorában Szaló Péter az örökségvédelem és a városfejlesztés összehangolásának fontosságáról beszélt. Az illetékes tárca vezetője elmondta, a terület hozzájárul az ország múltjának megismeréséhez, a történelmi tudat kialakulásához.

„Sorsfordító nap volt sokunk életében 2012. szeptember 12-e” – kezdte Szaló Péter helyettes államtitkár az örökségvédelem változásainak bemutatását. A Belügyminisztérium illetékes tárcavezetője elmondta, szeptember közepén a minisztérium hatáskörébe került az örökségvédelem. A sajtóban nagy vitákkal övezett terület Belügyminisztériumhoz kerülése óriási felelősséggel járt, a tárcának valamilyen arányosságot kellett helyreállítani. A változás során az örökségvédelem nem önálló hatóságként, hanem az építésügy integrált részeként jelent meg.

„Az új struktúra világos irányítási modellt jelent a tárca szempontjából. A megyékben a régészet kivételével másodfokú hatóságok alakultak. Az építésügyi és örökségvédelmi hivatalok szakigazgatási szervekként működnek, a főépítészi feladatköröket is magukba foglalják. Emellett a járási hivatali szinten a megyeszékhelyek hivatalaiban működnek az egységek. Itt az örökségvédelmet a megye egészére látják el” – mutatta be az új helyzetet a területrendezési, építésügyi és örökségvédelmi helyettes államtitkár.

„A hatósági jogkörök alakítása nemzeti hatáskörbe tartozik, Magyarország minták és modellek nélkül határozhatja meg saját közigazgatási szervezetrendszerét. Ennek ellenére a hazai szabályozás a nemzetközi charták szellemében született” – hangsúlyozta az OrientPress Hírügynökség közigazgatási rádiójának vendége. Szaló elmondta, az 1970-es években élenjáró volt a magyar műemlékvédelem, erős volt a szervezetrendszer, nagy ívű projektek valósultak meg. A rendszerváltást követően el kellett határolni a korábban egy kézben lévő kivitelezést és hatósági munkát. „A mostani örökségvédelmi stratégia nem támogatja a műemlékvédelem ortodox felfogását. A laikusok felé próbálunk mozdulni és a hiteles leírások és rajzok alapján helyreállítjuk az épületeket. Így többet tudunk nyújtani” – emelte ki a vendég. Hozzátette, a hozzáállás és az attitűdök nagyon fontosak, a műemlék auráját csak nagy lélekkel lehet megtalálni.

Az új örökségvédelmi stratégia partnerként kezeli a tulajdonosokat, a társadalmat, a civil szervezeteket és az önkormányzatokat. „Az állami források végessége miatt szükség van a befogadó közeg támogatására. Éppen ezért fontos, hogy a műemlékvédelem illeszkedjen a városfejlesztés egészébe. A használó és a tulajdonos szempontjait is tiszteletben kell tartani, amennyiben csak az állam jelenik meg szereplőként, rossz példák sorát látjuk. Az elképzelések összehangolásával korábban feltárhatatlan területeket is feltárhatunk” – jelentette ki a Rádió Orient vendége.

Az örökségvédelmi törvény jórészt a régészet rendszerét szabályozta újra. A feltárás jogosultjainak és menetének meghatározása mellett az érték fogalmát is rögzítette. A korábbi 1711 előtt keletkezett érték megfogalmazásba bekerült a jelentős szócska. „Az egyetemes, magyar kulturális történelem szempontjából jelentős érték megfogalmazással a régészet mérlegelési lehetőséget kapott. A kormány nem akar, és nem tud többet fizetni a régészetnek, csak annyit amennyi indokolt. Így a szakma felelőssége dönteni a feltárások szükségességéről” – emelte ki a helyettes államtitkár.

„Illúzió azt hinni, hogy néhány száz örökségvédelemért felelős ember meg tudja őrizni Magyarország műemlékeit és régészeti emlékeit” – utalt a társadalom szerepének fontosságára Szaló. A helyettes államtitkár hangsúlyozta, az örökségvédelem hozzájárul az ország múltjának megismeréséhez, a történelmi tudat kialakulásához. „Az ország sokat kaphat az örökségvédelemtől, de nagymértékben hathat is rá” – zárta szavait a vendég.