Több ezer pakisztáni mobiltelefon-előfizető kapott ismeretlen feladótól egy csodáról beszámoló üzenetet a közelmúltban: az állt benne, hogy szeptember 18-án földrengés pusztította el azt a washingtoni mozit, amelyben a több muzulmán országban erőszakos tiltakozást kiváltó, A muszlimok ártatlansága című, Mohamed prófétát gyalázó filmet vetítették. Az üzenet e-mailes változatában még egy romba dőlt épület képe is látható volt. A szöveg szerint Allah kimutatta dühét amiatt, hogy a film az iszlámot és Mohamed prófétát gyalázta, és Allahhal az oldalukon a hívőknek nem kell félniük attól, hogy haragjukat az iszlámot lekicsinylő és prófétáját szidalmazó Nyugatra ömlesszék.

Washingtonban természetesen nem volt földrengés, és nem dőlt össze egyetlen mozi sem. A szóban forgó amatőr filmről készített bemutató pedig a YouTube-nál nem jutott tovább. A hazug üzenet ennek ellenére napokig keringett Pakisztánban, és sok külföldi pakisztáni közösséghez is eljutott. Annak a kampánynak a része volt, amelyet a - Salman Rushdie adta elnevezéssel élve - "felháborodásipar" kezdett a mohamedánok szenvedélyének felszítására.
Hasonló hamis üzenetek milliókat győztek meg a 2001. szeptember 11-i támadások után arról, hogy a zsidókat előre figyelmeztették, maradjanak távol a Világkereskedelmi Központ ikertornyaitól; azt a látszatot keltették ezzel, hogy az események hátterében zsidó összeesküvés lapul. Tavaly, miután az amerikai különleges erők katonái végeztek Oszama bin Ladennel, névtelen üzenetek azt állították, hogy az abbotábádi támadás színjáték volt csupán, az al-Kaida vezérét hónapokkal korábban megölték.

A modern kori politika részei

A Newsweek című hírmagazin elemzése szerint a jól szervezett érzelmi manipulációk rácáfolnak arra az állításra, hogy a tiltakozások a mohamedánok haragjának spontán kifejeződései. Mint minden más vallás követői, a mohamedánok se szeretik, ha a hitüket vagy prófétájukat sértegetik. Az újságok szalagcímeibe került tiltakozások azonban nem a vallás, hanem a politika termékei.
Mivel nem akarta, hogy a szentségtörők támogatásával vádolják, a pakisztáni kormány megpróbált kapcsolódni a tiltakozókhoz, és ünneppé, a próféta iránti szeretet napjává nyilvánította a megmozdulások napját. Bár Pakisztán 190 millió lakosának 95 százaléka muzulmán, A muszlimok ártatlansága miatti tüntetésekben csak mintegy 45 ezren vettek részt, és a megmozdulásokat nem a résztvevők létszáma, hanem az erőszakosságuk tette emlékezetessé: 17 ember meghalt és nagyon sokan megsebesültek.
Az iszlámot és prófétáját érő inzultusok miatti felháborodást tükröző megmozdulások a modern kori politika részei. A jelenség a nyugati gyarmati uralom idején kezdődött, amikor muzulmán politikusok olyan témákat kerestek, amelyekkel mozgósíthatták követőiket.
A világi vezetők a külföldi uralom ellenzésére összpontosítottak, az iszlamisták pedig azzal az állítással rukkoltak elő, hogy az iszlám nem csupán vallás, hanem politikai ideológia is. A hitet érő fenyegetésre hivatkozva összetartást hirdettek, és olyan témákat kezdtek keresni, amelyeket politikailag meg tudnak lovagolni. A mai napig gyakran az iszlamisták azok, akik felhívják a figyelmet olyan, a vallást érő támadásokra, amelyek egyébként észrevétlenek maradnának, és arra használják őket, hogy tömegtámogatást szerezzenek. Erőfeszítéseikhez gyakran az iszlámot gyűlölőktől kapnak segítséget, akik úgy igyekeznek tőkét kovácsolni maguknak, hogy az iszlámot a nyugati civilizációra leselkedő veszélynek festik le.

Saját testőre ölte meg

Az elmúlt két évtizedben többször voltak heves, a Mohamed prófétát és az iszlámot ért támadások miatti tiltakozások.
Ezek résztvevői egyik esetben sem olyasmi miatt tiltakoztak, amit mindennapi életük során láttak vagy olvastak. Rushdie Sátáni versek című művét leszámítva egyetlen tiltakozást kiváltó dolog sem volt széles körben hozzáférhető azelőtt, hogy az indulatok felizzottak. Az iszlamisták először bemutatták a vitatott anyagot hallgatóságuknak, majd azzal keltettek indulatot, hogy rásütötték: egy világméretű, az iszlám megrágalmazására szőtt összeesküvés része.
"A próféta becsületének védelme" széles körben nemes ügynek számít, amit a világias beállítottságú muzulmánok sem elleneznek vagy bírálnak. Ha egy világi beállítottságú politikus veszi magának a bátorságot, és rámutat arra, hogy 1,6 milliárd embert nemigen fenyegethet egy mindössze ezer példányban megjelent könyv, azzal azt kockáztatja, hogy a szentségtörők védelmezőjének minősítik. Szalman Taszírt, Pandzsáb pakisztáni tartomány kormányzóját tavaly a saját testőre ölte meg, mert bírálta az ország szentségtörésre vonatkozó törvényeit.
Mint minden modern politikai taktikát, a vallási alapú tiltakozásokat is úgy időzítik, hogy a lehető legnagyobb hasznot hajtsák.
A Nobel-díjas egyiptomi Nagib Mahfúz először 1959-ben jelentette meg Gebelavi gyermekei című, az iszlámot állítólag lekicsinylő regényét, de az csak harminc évvel később vált komoly tiltakozás tárgyává - azután, hogy az író megkapta a Nobel-díjat, és a terrorizmus szításáért jelenleg amerikai börtönben ülő "vak sejk", Omar Abdel-Rahman elítélte a művet. Fatvája 1994-ben érte utol az írót, amikor egy iszlamista késsel a nyakába döfött, és emiatt heteken át kórházi ápolásra szorult.

Civilizációs nárcizmus

Ismeretlen vagy alig ismert könyvek és szerzők is felhasználhatók az indulatok felszítására.
A Dzsamaat-i-Iszlami nevű pakisztáni iszlamista párt 1971-ben, nem sokkal azután, hogy megalázó vereséget szenvedett egy választáson, felfedezte A szerelem török művészete című, 1933-ban megjelent kézikönyvet, amelyben becsmérlő megjegyzések találhatók Mohamed prófétáról.

A kirobbant zavargások során keresztény templomokat támadtak meg, (akkor még legálisan működő) italboltokat fosztottak ki, és a lahori brit konzulátust is támadás érte.

Az iszlám hagyományokban nincs semmi, ami azt követelné a mohamedánoktól, hogy vonuljanak az utcára, és dobáljanak követ vagy gyújtogassanak minden alkalommal, amikor azt hallják, hogy valaki megsértette a vallásukat. A zsidó és keresztény írásokhoz hasonlóan az iszlám szent szövegei is isteni büntetésről és kegyelemről szólnak. A Korán minden fejezete úgy kezdődik, hogy "Allah, a legkönyörületesebb és legkegyesebb nevében", és arra biztatja a hívőket, hogy büntetés helyett inkább gyakoroljanak kegyelmet.
Az iszlamisták felfogásában a világ megosztott az ummah (a hívők közössége, amelyet ők egy nemzetként írnak le) és a többiek között. Az iszlám tudósai és politikai vezetői sokkal nagyobb figyelmet szentelnek a Nyugat felemelkedésének, mint az ummah hanyatlásának. Világszemléletüket jól tükrözi az iszlám egyik tudósa, az indiai Abul Haszan Ali Nadvi egyik könyvének arab címe. Míg angolul a mű a semlegesen hangzó Az iszlám és a világ: a muszlimok felemelkedése és hanyatlása, és annak hatása az emberiségre címmel jelent meg, az arab változat címe: Mit veszített a világ a mohamedánok hanyatlásával.
Az amerikai hetilap értelmezése szerint a civilizációs nárcizmus nyilvánvaló. A cím azt sugallja, hogy "hanyatlásunk veszteség a világnak". "Nem kell változtatnunk semmit. A Nyugatnak kell változtatnia a dolgokon, hogy ne veszítse el azt, amit civilizációnknak köszönhet" - hangzik az üzenet.

Egy valódi vita feltárhatná az igazi okokat

A "felháborodásipar" gondoskodik arról, hogy a muzulmánok a továbbiakban is másokat vádoljanak a helyzetük miatt, és tehetetlenségüket átkozzák ahelyett, hogy gazdasági, politikai és társadalmi kérdésekre összpontosítanának. Még a stratégiailag Nyugat-barát mohamedán uralkodók is tanácsosnak vélik, hogy fenntartsák az ostrom alatt álló iszlámról és a galád globális összeesküvés áldozatává vált mohamedánokról szóló közbeszédet. Az elszántság megőrzését olyan hazug, csodákról szóló történetek szolgálják, mint a szentségtörő filmet bemutató mozi pusztulása, vagy az, amely szerint Neil Armstrong áttért a muzulmán hitre, mert miközben a Holdon tartózkodott, imára szólító hívást hallott.
A részben nagy olajtartalékokkal megáldott 22 arab ország rossz gazdasági működése is jelzi, hogy mennyire képtelenek a mohamedán tudósok és politikusok megérteni és népeiknek elmagyarázni az ummah erejének hanyatlását. Az arab országok összesített GDP-je 2010-ben 1,9 billió dollár volt, míg az Európai Unióé 17,5 billió. Egyedül Spanyolország hazai összterméke is kitett 1,43 billió dollárt, pedig nem rendelkezik olaj- és gázkészletekkel. A nyugati nemzetek gazdagsága a termelésből és az innovációból származik, amelyek nem túl népszerűek a mohamedán többségű országokban.
Egy, a mohamedánok által hanyatlásukról lefolytatott valódi vita esetleg feltárhatná, hogy az ottomán és mogul birodalmak miért nem fogadták el a nyomtatást több mint két és fél évszázaddal azután sem, hogy Johannes Gutenberg feltalálta. Esetleg arra is magyarázat születhetne, hogy miért nem használták ki a mohamedánok az ipari forradalmat, a modern banktevékenység, a biztosítás és a részvénytársaságok nyújtotta lehetőségeket. Ehelyett azonban a polémiák nagy része a valódi és elképzelt történelmi igazságtalanságokra koncentrál. "Gyengék vagyunk, mert gyarmatosítottak minket" - hangoztatják sokszor a mohamedánok, ahelyett, hogy beismernék: a muszlim területek azért kerültek gyarmati uralom alá, mert gyengék voltak.

A "tudásdeficit" tovább nő

A 2002-es Arab Fejlesztési Jelentésben megemlített "tudásdeficit" tovább nő.
A világ összes írástudatlan felnőttjének durván a fele a mohamedánok között található, és a kétharmaduk nő. A 11 milliós Görögországban több könyvet fordítanak le idegen nyelvről, mint az egész, 360 millió lakosú arab világban. A 9. század óta, amikor Bagdad abbászida uralkodói ösztönözték a tanulást és a kor viszonyaihoz mérten hatalmas könyvtárat építettek, mindössze 100 ezer könyvet fordítottak le más nyelvekről arabra. Annyit, amennyit ma évente más nyelvekről spanyolra fordítanak...
Ezer évvel ezelőtt a mohamedánok élen jártak a matematikában és más tudományokban. Ma feltűnően hiányoznak minden, találmányokat vagy tudományos és technológiai újításokat felsoroló listáról. 1901 óta mindössze két mohamedán kapott tudományos Nobel-díjat, és az egyiket (a pakisztáni Abdusz Szalamot, aki 1979-ben fizikai Nobel-díjat kapott) a hazájában nem is tekintik muzulmánnak, mivel az ahmadíjja szekta tagja.
Nem véletlen, hogy csak néhány olyan arab ország van, amely eleget tesz a Freedom House nevű független szervezet szabadsággal kapcsolatos kritériumainak. Úgy tűnik, hogy ezen a zord valóságon az "arab tavasz" sem változtat.

Hanyatlás, gyöngeség, tehetetlenség és gyámoltalanság - ezek azok a szavak, amelyek ma a leggyakrabban fordulnak elő a muzulmán vezetők beszédeiben és írásaiban. Mind a négy dolog felháborodást szül, ami azoknak az embereknek a válasza, akiknek nincs erejük változtatni a körülményeiken.

Ironikus módon erre a válaszra ösztönöznek azok a vezetők, akik népük energiáját a valódi megoldások felé irányíthatnák. Ahelyett, hogy a legkisebb provokációt is ürügyként felhasználva gyűlöletet szítanak, ki kellene terjeszteniük az írni-olvasni tudást, fejleszteni az oktatást, és versenyképesebbé kellene tenniük országaik gazdaságát. De akárcsak a nyugati demokráciákban, az iszlám világban is egyszerűbbnek tűnik az érzelmeket felkorbácsoló politika folytatása.
Az iszlámellenesség terjedése Európában és Észak-Amerikában segíti az iszlamistákat abban, hogy ne hagyják lenyugodni a kedélyeket. A Mi ellenük! jelszóval mindig el lehet terelni a figyelmet a Mi a problémáink ellen! figyelmeztetésről.