Ennyire azért persze nem súlyos a helyzet, de mindenképpen valami nagyon hangzatos címet szerettem volna, úgy gondoltam ugyanis, hogy így oszthatom meg tapasztalatomat a lehetőségekhez mérten a legtöbb emberrel.
Szombaton bringatúrán voltam. Utólag legalábbis azt hiszem ez áll a legközelebb a valósághoz, ráadásul anyukám is azt mondta mindig, hogy nézzem a dolgokat a szebbik oldaláról! Nos, én ehhez tartom magam, mert amit anyukám mond, az meg van mondva.

Persze nem egészen így indult a napom, egészen más szándékaim voltak ugyanis. Nagyjából egy hónapja költöztem a környékre a szebb élet reményében, egyébként pécsinek vallom magam, ott születtem. Azt terveztük az én Drága párommal, hogy errefelé folytatjuk közös életünket, így én jöttem fel elsőként, amolyan úttörőnek. A részletekkel nem untatnék senkit, ez a cikk ugyanis nem erről szól, de a könnyebb beleélhetőség kedvéért annyit azért mindenképpen elmondok, hogy találtam is munkát viszonylag hamar. Jó munka, izgalmas, kihívásokkal teli, de egy ilyen költözés féle egyáltalán nem olcsó mulatság, ezért úgy gondoltam, hogy egy kis mellékes nem ártana. Egy barátom segítségével rá is találtam a számomra megfelelő másodállásra, szórólapozás Ausztriában alkalmanként nettó 6000 forintért!

Elég komoly kis hirdetés volt, egy oldalon keresztül ecsetelték benne, hogy kell hozzá egy jól felkészített bringa, réteges ruházat, jó kondíció, lakodalmas menet, pink űrsikló stb. Mivel a munka alkalmi bejelentéssel zajlik (mondják ők) át kell küldeni néhány személyes jellegű adatot, én ezt megtettem. Elég sokáig levelezgettünk a hirdetést feladó hölggyel (nevezzük Andreának) mire sikerült lekonkretizálni egy szombati időpontot a munkára. Találkozó reggel 6, gyorsétterem parkolója Sopronban. 3:50-kor keltem, vonatra felszállás bringástól rétegesen beöltözve, csomagtartón a pink lakodalmas menettel. Odaértemkor már ott voltak ketten, szintén bringások. Két egyetemista, akik szintén arra vártak, hogy a hétvégéjüket munkával tölthessék, kicsit besegítve szüleiknek a tandíjba. Gondolom eddigre nyilvánvalóvá vált, hogy természetesen senki nem jött értünk, hogy elvigyen minket előzetesen megbeszélt munkahelyünkre. Hívásunkra nem reagáltak, a telefont amin korábban egyeztettünk nem vették fel, így szépen elkullogtunk a helyszínről.

Jómagam a szükségesnek ítélt lépéseket megtettem, a rendőrségen bejelentést tettem, arra az esetre, ha bárki visszaélne az adataimmal (amiket ugyebár átküldtem) akkor valamennyire védve legyek. Mivel már ott voltam, elemózsia a táskámban, a lelkem és a testem pedig bringázásra felkészítve állt, édesanyám tanácsát szem előtt tartva úgy döntöttem, hogy hazafelé kihagyom a vonatot és túrázom egyet a gyönyörű Fertőparkban.

Tanulságot levonni a helyzetből nem egyszerű, utána ugyanis rémesen csalódott voltam, a sírás nagyon közelről kerülgetett. Mindenesetre aki hasonló hirdetésre bukkan Sopronban, vagy környékén az legyen nagyon körültekintő. Nem tudom pontosan mit szerettek volna elérni ezzel a dologgal, hiszen nem mondhatom el, hogy a munkámért nem fizettek ki stb., de BIZTOS vagyok benne, hogy valamit igen. Az egyetlen dolog amire gondolni tudok mint lehetőség, azok az adataimmal való visszaéléssel függnek össze. A rendőrségen azt mondták, hogy a bejelentéssel „levédtem” magam, bármilyen gyanús ügy amiben szerepelnek az adataim, azoktól így igazoltan távol tudok maradni. A táj egyébként tényleg fantasztikus volt, bár az időjárás nem volt túl kegyes hozzám, amennyire tudtam átadtam magam a túrázás élvezetének, hiszen anyukám ezt mondta, és amit Ő mond, az megvan mondva. Nos, hely hiánya miatt nem szeretnék többet mondani, így is köszönöm mindenkinek aki meghallgatott!