Családi turmix

összetevői:

• szülők, gyerekek (enyém, tied, miénk), nagyszülők, barátok, stb.
• az elkészítés módja:… Valaki ismeri a legjobb receptet

Számtalan kérdés merül fel a patchwork családokban már induláskor is, de aztán később, akár hosszú évek eltelte után is adódhatnak problémák, felszínre törhetnek szunnyadó sérelmek, konfliktusok. Az élet változatos formában produkál történeteket. Magunk sem gondolnánk, hogy ha csak a leglényegesebb alapszabályokat megpróbálnánk betartani, de legalább objektíven értékelni helyzetünket, akkor máris közelebb kerülhetnénk a megoldáshoz, a boldogabb, kiegyensúlyozottabb élethez.
Irodalmi művek sora is foglalkozik a témával. A kisgyerekes elvált szülők gondjait, dilemmáit ismerhetjük meg például Tony Parsons, kortárs brit író Férj és feleség című regényéből. Az alábbiakban innen idézünk néhány tipikus, vagy gondolatébresztő mondatot:
„Vasárnaponként a gyorsétkezdében hemzsegnek a hétvégi apukák, akik erőltetett, rövid beszélgetést kezdeményeznek a gyerekeikkel, ezekkel a bizalmatlan, minden korosztályt képviselő – kisiskolástól a testékszert viselő, mogorva tinédzserekig – kölykökkel. Az apák a legjobbat akarják kihozni a napból, gyerekükről vagy gyerekeikről az órájukra pillantanak, próbálják behozni az elveszett időt, és persze sosem járnak sikerrel.
…
A fiam olyan újfajta családban él. Hogy is hívják őket? Vegyes család.
Úgy hangzik, mintha az embereket folyton összekeverhetnék és összepasszinthatnák. Bedarálhatnák és elegyíthetnék. Mint a kávébabot. De férfiak és nők és gyerekek esetében nem megy ez ilyen egyszerűen.
…
Róluk megfeledkeznek a válásnál. A nagyszülőkről. Az öregekről, akik imádják azokat a kisfiúkat és kislányokat, akiket a saját felnőtt, összezavarodott gyermekeik hoztak létre: esendő valamiképp tökéletesen alkotott. Váláskor a nagyszülők úgy érzik, hogy a feltétel nélküli szeretet, amit nyújtani tudnak, hirtelen fölöslegessé válik.
…
Egy mostohaszülőnek nehéz megtalálni az egyensúlyt a túl sok törődés és a túl kevés törődés között.
A gonosz mostohák – akik a bíróságon, az újságok címlapján vagy a börtönben végzik – ezen nem gondolkoznak. Nem érdekli őket. Az ő számukra partnerük gyermeke csupán gond, nyűg, élő bizonyítéka egy holt kapcsolatnak. De mi van velünk, többiekkel? Akik eltökélten helyesen akarunk cselekedni?
Semmi különleges nincs bennünk. Attól még nem vagyunk jobb emberek, hogy elvállaljuk, szülője leszünk egy gyereknek, aki nem is a vér szerinti gyerekünk. Az ember csak elvállalja anélkül, hogy belegondolna, vagy ha bele is gondol, azzal nyugtatja magát, hogy majdcsak lesz valahogy. A szeretet és a vegyes család megférnek egymás mellett. Ezzel áltatjuk magunkat.
Csakhogy a vegyes családnak, a saját problémái mellett, a régi család problémáival is meg kell birkóznia. Az ember nem lehet folyton kedves és megengedő a mostohagyerekével szemben, mert egyetlen szülő sem ilyen. Ráadásul nincs joga rászólni a mostohagyerekére úgy, ahogy egy igazi szülőnek jogában áll…. A mostohaszülők – akik igyekeznek – azt akarják, hogy szeressék őket. A szülőknek – az igazi szülőknek – nem is kell akarniuk. Mert tudják, hogy szeretik őket. Feltétel nélküli és visszavonhatatlan szeretettel. Egy szülőnek borzalmas dolgot kell elkövetnie ahhoz, hogy elveszítse gyermeke szeretetét. Egy mostohaszülő egyszerűen nem kaphat ilyen szeretetet.”

Dr. Tábor István és Koskovics Éva coachok meghívják Önt egy izgalmas műhelymunkára a fenti témában.