Egy hosszas jogi csatározást lezáró bírósági döntés értelmében a Boy Scouts of America fiúcserkész szervezet nemrég több ezer oldalnyi belső, bizalmas dokumentumot, rendőrségi aktát és újságkivágást hozott nyilvánosságra. Az 1965 és 1985 közötti időszakban felgyülemlett iratok több mint 1200 olyan, a szervezet kötelékébe tartozó férfiról tesznek említést, akiket a gondjaikra bízott fiatal fiúk szexuális zaklatása miatt ért vád. A kompromittáló iratok hatására a nagy részt önkéntességen alapuló mozgalom, amelyet nemzedékek óta a karakterépítés és a célorientáltságra nevelés miatt tisztelnek amerikaiak millió, hirtelen a figyelem középpontjába került.

A dokumentumok nyilvánosságra hozatalát ráadásul leleplezések egész sora előzte meg, amelyek negatívan érintették a római katolikus egyházat, az egyetemi amerikaifutballt és az egykor népszerű brit televíziós műsorvezetőt, a tavaly elhunyt Jimmy Savile-t is. Utóbbi eset kapcsán a BBC sem úszta meg kritika nélkül: a brit közszolgálati médiumot keményen bírálták, amiért nem indított belső vizsgálatot alkalmazottja ellen.
Az egymás után kirobbanó pedofilbotrányok nyomán egyre nagyobb figyelem szegeződik a fiatalkorúak elleni szexuális bűncselekményekre, különösen az olyan sorozatos elkövetők jelentette fenyegetésre, akik a különböző jótékonysági intézmények védelmét kihasználva követik el tetteiket. A Boy Scouts belső iratai most elsőként szolgáltatnak nyilvános adatokat arról az 1247 férfiról, akiket az 1965 és 1985 közötti időszakban vádoltak meg zaklatással a szervezet országszerte működő egységeiben.

A szexuális bűnözőknek nincsen jól körülírható profiljuk

Az iratok gyakran hamisan csengő, erőtlen figyelmeztetésekről és intézkedésekről tesznek tanúbizonyságot, olyan csapatvezetők tollából, akik látszólag a szervezet védelmében cselekedtek, vagy akiket elvakított az a jó indítékú, de leginkább naiv elképzelés, hogy a fiatalkorú fiúk elleni szexuális zaklatást elismerő férfiakat megillet egy második esély.
1972 augusztusában keltezett bejegyzésben a szervezet egyik magas beosztású munkatársa például így fogalmazott egyik kollégájáról: "Belátja, hogy problémákkal küzd, és személyesen tesz lépéseket annak érdekében, hogy mielőbb orvosolja a dolgot". A szövegben említett őrsvezető alig egy héttel korábban ismerte el, hogy "csapatának számos tagjával fajtalankodott". A bejegyzés szerzője azt írta, hogy szeretné elfelejteni az egész ügyet, és - mint hozzátette - "az a személyes véleménye, hogy ha nem bűzlik a dolog, akkor nem is kell bolygatni".
A szexuális bűnözők idejében való - még a tragédia bekövetkezte előtti - felismerése sohasem volt egyszerű vagy tudományos alapokon kivitelezhető. A sorozatos elkövetőnek nincsen pontosan körülírható profilja, kivéve, hogy előszeretettel burkolózik a bizalom és a hatalom köntösébe, hogy megtévessze célpontjait - húzta alá egy, a cserkész szervezet terjedelmes belső dokumentumait vizsgáló elmegyógyászati professzor.
A mozgalom idősebb vezetői ma már elismerik, hogy egykori hibás döntéseik újabb és újabb tragikus következményekhez vezettek. "Kétségtelenül kudarcot vallottunk, és ezért bocsánatkéréssel tartozunk mind az áldozatoknak, mind a szüleiknek" - mondta a The New Times című lapnak Wayne Perry, a Boys Scouts of America elnöke.
A "romlottság aktáinak" is nevezett iratok központi szerepet játszottak egy 2010-es polgári peres ügyben, amelyben egy cserkészvezető ellen indítottak eljárást, aki a vádak szerint hat fiatalkorú fiút zaklatott az 1980-as években az Oregon állambeli Portlandben. A bíróság az oregoni alkotmány egyik rendelkezése alapján úgy döntött, hogy a bizonyítékként szolgáló dokumentumokat nyilvánosságra kell hozni. Idén az oregoni legfelsőbb bíróság is jóváhagyta az ítéletet, amelynek értelmében több mint 1200 dossziét tettek hozzáférhetővé az interneten.

Horrorfilmbe illő jelenetek

Néhány bizalmas irat azt taglalja, hogy milyen nehéz megfelelő módon eljárni olyan esetekben, amikor alig állnak rendelkezésre bizonyítékok, vagy a vádlók nem hajlandók a nyilvánosság elé állni. A szövegek bizonyos részeit azonban mintha egyenesen pszichohorrorokból emelték volna ki: egy tíz éves kisfiú a rendőröknek adott beszámolójában például elmondta, hogy őrsvezetője épp a cserkészélet erényeit sorolta, miközben egyre lejjebb csúsztatta kezét a gyerek nadrágján...
A fiatalok gyakran a szervezet nem megfelelő intézkedései, mulasztásai miatt váltak áldozatokká. Floyd David Slusher 1972-ben a coloradói Boulder 48-as számú őrsének vezetőhelyetteseként dolgozott, egészen addig, amíg ki nem rúgták az egyik nyári táborból, miután fényderült a fiatalkorú fiúkkal folytatott "homoszexuális tevékenységére". Slusher neve akkor felkerült az "önkéntesnek nem alkalmas" személyek listájára, habár vádemelés nem történt az ügyben.
Öt évvel később a férfit, aki még mindig a mozgalom kötelékében, de már egy másik csapatnál dolgozott, őrizetbe vették és vád alá helyezték egy kisfiú többszöri szexuális zaklatása miatt. A nyilvánosságra hozott iratok között szerepel a Boulder megyei seriffhivatal cserkészközpontba küldött jelentése is, amely olyan fiúk vallomásait idézte, akiket Slusher állítólag halállal fenyegetett, ha bárkinek is beszélnek arról, hogy miket tett velük titokban.

Mára sokat változtak a szabályok

Az aktákban megszólalók egy része képmutatással vádolja a szervezetet, míg mások a kommunikáció hiányát és a zavarodottságot teszik felelőssé a pedofil esetekért.
Egy 1977-es belső feljegyzés beszámol a mozgalom területi igazgatója és egy Worth néven említett Los Angeles-i rendőr között lezajlott keményhangú párbeszédről, amelynek tárgya a Santa Monicában szolgálatot teljesítő őrsvezető, bizonyos Mike Ross volt.

Miután a Santa Monica-i rendőrkapitányság őrizetbe vette az illetőt, a férfi múltjának ellenőrzésekor kiderült, hogy korábban már kilenc alkalommal állították elő 1960 és 1971 között - minden esetben fiatalkorú személy ellen elkövetett szexuális bűntény miatt -, és további három, New Yorkban kiadott elfogatóparancsot találtak ellene. Ross még a nevét is megváltoztatta, hogy eltitkolja személyazonosságát.

"Worth erősen kritizálta a cserkészmozgalmat amiatt, hogy olyan egyéneket foglalkoztat vezetőként, mint Mike Ross - áll az igazgató belső feljegyzésben. - Meglátása szerint az, hogy immár két éve tudunk Mike múltjáról, és mégsem tettünk semmit az ügyben, teljes mértékben védtelenné tesz minket a kritikával szemben. Én azonban azt mondtam neki, hogy semmilyen feljelentésről sem volt tudomásom".
A Boy Scouts of America elnökének közlése szerint a fiatalok védelmét szolgáló parancsnoki kiképzések és a pedofilgyanús esetek jelentésére vonatkozó eljárások mára jelentősen szigorodtak.

Gyakran visszatartották a vezetők múltjára vonatkozó információkat

A szervezet korábban azért ellenezte a bizalmas dokumentumok nyilvánosságra hozatalát, mert álláspontja szerint az sértené az áldozatok magánéletére vonatkozó személyiségi jogait, és visszatarthatja a fiatalokat attól, hogy a jövőben jelentsék a hasonló eseteket.
"Az más időszak volt - húzta alá az elnök. - Akkor az emberek úgy gondolták - még az orvostársadalom is úgy gondolta -, hogy van lehetőség a rehabilitációra."
Az iratokból áradó bűntudat azonban arról árulkodik, hogy egyesek már akkoriban is sejtették, hogy a "rohadt gyümölcs gyakran rohadt marad". 1970-es keltezésű emlékeztetőjében egy vezető jelentést tett a főhadiszállásnak egy olyan őrsvezető-helyettesről, akit gyermekmolesztálás miatt őrizetve vettek, és az illető el is ismerte a vádakat. Az irat szerzője, akinek nevét kitörölték, feltárta, hogy a férfi neve már pár évvel korábban, egy másik incidens kapcsán is felmerült egy másik csapatnál. "Akkoriban a vezetőség egy prominens tagja felhívott, hogy elmondja, ismeri a családot, és Tom remek fiatalember, ezért arra kér, hogy ne feketelistázzuk" - jegyezte meg az emlékeztető készítője, hozzátéve, hogy konkrét bizonyítékok hiányában akkor ezt valóban nem tették meg, amit azóta is rettentően bán.
A dokumentumok tanúsága szerint az egyes parancsnokok múltjára vonatkozó információkat olykor egyszerűen csak visszatartották. 1982-ben egy olyan őrsvezetőről készült feljegyzés, aki - szembe találva magát a cserkészek és szüleik vádjaival - bevallotta bűneit, lemondott pozíciójáról, és ígéretet tett arra, hogy kezelésnek veti alá magát. Vádemelés nem történt az ügyben.
A szülők arról persze nem tudtak, hogy a férfi már az 1970-es évek elején felkerült az "alkalmatlanok" listájára. Az őt kezelő elmeorvos és a lelkipásztora szerint sikeresen "kikúrálták" - húzta alá a belső irat, hozzátéve, hogy az illető rehabilitációja és a kezelés alatt tanúsított viselkedése is példaértékűnek tűnt. A szülőket mindezekről egyáltalán nem tájékoztatták.
A magukat elárulva érző szülők egy része a történtek ellenére is hűséges maradt a szervezethez. Az az édesapa például, aki 1981-ben mélységesen felháborodott az iratokban Joe-ként szereplő egyik vezető bűntettein, legalább ugyanilyen csalódottan vette tudomásul, hogy fiainak egyike eltávolodott a cserkészettől.
"Tizennyolc éves fejjel még nehéz megértenie, hogy nem magával a cserkészettel van a baj, hanem az egyes személyek által hozott téves döntésekről és megítélésekről" - vélekedett az apa.