-legalábbis asszisztál hozzá, fizikailag vele tölt némi időt.

Keveseknek adatik meg, hogy ez zökkenőmentesen, simán menjen, ne szenvedje meg a gyerek, felnőtt egyaránt. Valójában a jövő egyik nagy kérdése lesz majd, hogy miként csapódik ez le társadalmilag, milyen hatásokkal számolhatunk az egyes emberek és a családi intézményrendszer tekintetében egyaránt.
Sok könyv, szakember foglalkozik már egy ideje a témával, akit érdekelnek a megoldási lehetőségek, számtalan helyre fordulhat, talál szakirodalmat bőven, ahonnan többé-kevésbé használható gyakorlati ötleteket is kaphat.

Dr. Tábor István és Koskovics Éva coachok arra hívják fel a figyelmet, azt emelik ki tapasztalataikból (mind személyes életük, tanulmányaik, mind az eddigi csoportprogramjaik alapján), hogy – amellett, hogy tényleg vannak reménytelennek tűnő helyzetek, akár egy gyógyíthatatlan betegség, akár fizikai távolság, vagy anyagi ellehetetlenülés következtében – mindig lehet javítani az adott család működési módján, de méginkább a gyerek, gyerekek helyzetén, lelki stabilitásán. Ez pedig mindenkin múlik, aki valamilyen szerepet betölt az adott szituációban. Sajnos sokszor jellemző az egymásra mutogatás, egymás hibáztatása, magunk felmentése, vagy annak erősítése, hogy ez nem rajtunk múlik alapvetően. De ez legtöbbször a dolgok leegyszerűsítése, egyfajta csőlátás és soha nem szolgálja a megoldást.

Ha a problémás helyzetben egy valaki lép, elkezd tenni az ügy érdekében (még ha nem is ő a ’főszereplő’), már akkor jó esély lesz arra, hogy érezhetően javuljon a helyzet, kizökkentsük szeretteinket (és kevésbé szeretteinket) a rossz vágányról, elindítsunk egy pozitív folyamatot a megoldás, egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb élet felé. A pozitív példa ragadós! A korábbitól eltérő, empatikus, támogató hozzáállásunkkal hatással leszünk mások viselkedésére is. Érdemes kipróbálni!

Ezt a célt szolgálja programjuk is.
Akik velük dolgoznak a saját problémájukon, családi helyzetüket az ő coaching-os, pozitív szemléletű, kreatív módszerüket kipróbálva, megélve vállalkoznak a munkára, egy garantáltan élmény-gazdag (időnként akár sírós-nevetős) folyamatnak lesznek részesei. Nem recepteket, felsőbbrendű bölcsességeket osztanak a résztvevőknek (amit aztán lehetetlen megvalósítani), hanem kérdésekkel, néha szokatlannak tűnő gondolatokkal inspirálják őket az őszinte tükörbenézésre, a megértésre. Ezek hatására – ha tényleg őszintén és nyitottan állunk hozzá - kitisztul számunkra a kép, megértjük saját családunk működését és érezni, érteni fogjuk, kitől mit várhatunk el reálisan és mi a mi egyéni feladatunk, felelősségünk a megoldás érdekében.

Sopronban pedig két workshop-ot is rendeznek, eseményük Facebook oldala: KATT