Az elmúlt két aszályos év legyengítette a feketefenyőket (Pinus nigra) a Keszthelyi-hegységben, az erős tűvörösödés miatt az erdészetnek összesen 1300 hektárról kell eltávolítania a beteg fákat az erdőből az élő fák megóvása, és a tűzveszély megakadályozása miatt.

Szakács István, a Bakonyerdő Zrt. Keszthelyi Erdészetének igazgatója az MTI-nek elmondta, hogy a feketefenyő tájidegen a hegységben, mert a legeltetéssel tönkretett kopár területekre még az 1860-as években telepítette be az akkori erdőbirtokos Festetics család ezt a fajtát, majd az ötvenes-hatvanas évek fenyőerdősítési hulláma során alakították át a fenyőfajjal az őshonos molyhos tölgyeseket.
Az akár harminc méter magasra is megnövő, robosztus örökzöldek elég jól bírták a rendkívül száraz, dolomitos talajt, de az aszályos évek korábban is erősen megviselték az állományt. A legutolsó erős száradást a kilencvenes évek végén tapasztalták a keszthelyi erdőkben, az erdészetnek a hatósági előírások szerint akkor is ki kellett termelnie az elszáradt egyedeket.
A rendkívül forró, csapadékszegény nyár miatt a tavalyi év elején 400-500 hektáron tapasztaltak a fák koronájában a száradás miatti erős tűvörösödést, az illetékes Veszprém megyei erdészeti hatóságnak jelezték a problémát. Az a döntés született, hogy a tűzveszélyt is jelentő fákat el kell távolítani az erdőből. A fák kiszáradása fokozódott, 2012 ősztől az ötven százalék feletti levélelhalással érintett terület 1300 hektárra nőtt. A beteg fák túlnyomó része Keszthelytől-Balatonedericsig húzódó erdősávban található, a kitermeléssel a feketefenyők 70 százaléka el fog tűnni a Keszthelyi-hegységből.
Elmondta, hogy a munkálatokhoz a környezetvédelmi hatóság állásfoglalását kérték, a fakitermelést a Bakonyerdő Zrt. a tervek szerint 2014 végéig elvégzi. Becsléseik szerint 15-20 ezer köbméter mennyiségű fát kell majd kivágni, ha a természetvédelem érdekeit nem sértő módon lehetőséget kapnak a fakitermelésre az idegenforgalmi szezont követően.
A feketefenyő betelepítésének megvolt az a haszna, hogy a lehulló lomb előkészítette a talajt a lomberdő megtelepedésére: így az erdő természetes úton meg fog újulni, visszatér az eredeti vegetáció - mondta. Az itt őshonos lombhullató fajok közül a virágos kőris, más néven mannakőris (Fraxinus ornus), a molyhos tölgy (Quercus pubescens) jelenik meg a termőhelyen.
A nehezen megközelíthető területekről nem tudják eltávolítani a fákat, ezek megfelelő élőhelyet biztosítanak a rovarvilágnak. Biológiailag sokkal változatosabb lesz az erdő, kisebb sziklagyepekkel, cserszömörcés foltokkal, télen lesz feltűnőbb az itt élőknek az összefüggő zöld koronák látványának hiánya - jegyezte meg a szakember.